A mai napon adtam a kultúrának és elmentem vásárolni kizárólag ruhát, bizsut és cipőcskét mónikának. Jól. Akik itt elhagynák a topikot azokat megnyugtatom, nem erről lesz szó, akit viszont érdekel, hogy mit mennyiért és hol, az írjon mailt :).
Kezdeném talán a tömegközlekedéssel. Meglepő volt tapasztalni, hogy itt, amikor felszáll egy öreg néni vagy bácsi, akkor a sofőr megvárja míg leül. Ezek persze nem csuklós buszok, kicsi, rövid, fürge buszok, szóval mindenki kibírja azt a 4-5 másodpercet, amíg az idősek elérik az első széket. Megjegyzem a másik oldal is hozzáteszi a magáét: a nénikék, bácsikák képességeikhez mérten sietnek leülni, és mindegyikük megköszöni leszállásnál a söfőrbácsinak. Na, igen. Minden dolog kétoldalú. Nem akarok túl demagóg lenni, de ez aztán tényleg nem kerül semmibe, és minden utas kibírja azt néhány plusz momentót.
Azért itt sincs kolbászból a kerítés. (Ez rám nézve kifejezett hasznos, különben már vaszeg nem lenne kerítés az országban.) Pl. úgy általában a tömegközlekedés maga és az arról való tájékoztatás nem az erősségük. Londonban szerintem teljesen egyértelmű, minden megállóban térképek vannak, kicsik, nagyok, bonyolultak, egyszerűek, színesek, többnyelvűek stb. Na, itt semmi. Néhány buszmegállóban abszolúte nincs kint térkép, másokban meg kellős középre be van ragasztva egy necigizz tábla. Király… tény, hogy az eltévedésbe nehezebben lehet belehalni, mint a dohányzásba, de azért ez előbbi sem tesz jót az embernek. Szóval külön feladat volt megértenem és használnom a buszt. Arról nem is beszélve, hogy az előbb említett kétoldalú dologba az is beletartozik, hogy ha nincs bérleted, és jegyet akarsz váltani, akkor leszel szíves aprót tartani magadnál, mert sofőrbácsi nem köteles. Olyannyira nem is érdekli, hogy ha le kell szállnod és 15 percet várni a következőre, akkor tégy úgy. Ő a maga részét hozzátette a dologhoz: elvisz. Persze ez gondolom azért van, mert egy kis gépbe kell beledobálni az érméket, nem neki adni, így tényleg nincs nála pénz. Szóval bárki, aki Cardiff-ban szeretne buszozni, sok-sok aprót tartson magánál. De pont annyit, amennyi kell, mert itt nincs visszajárózás.
Az még érdekes, hogy itt elég sok az idős ember. Először csodálkoztam rajta, de aztán rájöttem, hogy ha öreg lennék én is itt élnék. Tudom, hogy Miami, meg Florida is a kedvenc helyük, de csak a mazochistáknak. Ki költözik önszántából 50 fokba???
Londonban kevés idős embert látni, ezért volt furcsa. De végül is érthető: az ember nem élni megy Londonba, hanem dolgozni. Azért dolgozik egy csomót, hogy utána ilyen békés kis városba költözhessen, mint Cardiff. Minden zöld, az időjárás viselhető, minden megvan, ami az élethez kell, csend van, béke és itt jól főznek.
Azért azt továbbra sem tudom megszokni, hogy itt sokkal kevésbé adnak a házaikra, az utcáikra, a kertjeikre, mint úgy általában Angliában. Tudom, hogy ők kevésbé gazdagok, mint az angolok, de sok esetben inkább a lustaság az oka szerintem. Egyszerűen kevésbé gondosak. De sokkal kedvesebb és vidámabb népség, mint az angolok. Megkérdeztem a buszon egy nénit, hogy mikor jön az én megállóm, és onnantól minden megállóban közölte, hogy ez darling, nem a tiéd. A collage road-on kellett leszállnom, ezt még tudtam. Kiderült, hogy 2 ilyen nevű is van. A végére az egész busz nekem drukkolt, hogy eltaláljuk a megállómat. A néni közben folyamatosan szórakoztatott és tájékoztatott arról, hogy hol járunk, hogy milyen bolt van a megállóban, és közben: aranyoskám, drágám, kedvesem, minden volt ott. Tündérbogarak ezek az emberek, komolyan.
Végül annyit azért el kell mondanom a hölgyeknek: aki brit területen jár, semmiképp ne hagyja ki a primark nevű boltot.
Maga a mennyország :D
