Végül is sikerült venni házat. Aláírtuk az adásvételi szerződést. Így véget értek színes kalandjaim az önkormányzatoknál, ingatlan ügynökökkel stb., sokat képzelő lakástulajdonosokkal. Kellemes volt, szereztem egy csomó ismerőst, tudom a Budapest Airport fejlesztési igazgatójának számát, de erre remélhetőleg már csak akkor lesz szükségem, amikor zseniális ötleteim lesznek a az innovációkkal kapcsolatban (pl. térhajtómű használata.)
Azt azért gondolom mondanom sem kell, hogy ez a házvétel sem volt mentes minden lúzerségtől. A korábban már említett zseniális ELLA bank, melynek nincs se ATM-je, se készpénzzel bíró bankfiókja, ismét nagyot lendített a blogforgalmon.
Aki már aláírt adásvételit az tudja, aki még nem, annak elmondom, hogy foglalót szokás adni. Szívem szerint 3-4 ezer forintot gondoltam volna, de ezzel egyedül voltam. Kis alkudozás után 4.000.000.- azaz négykibaszmillió forint lett a foglaló összege. Senkinek nem kívánom az érzést... tudom én, hogy ezért lesz egy kéglink, tudom én, hogy éjjen van, de azért mikor az ember x év munkáját adja át egy alig hízott borítékban, amikor azt látod, hogy pár száz papírdarabban van összesűrítve, amit össze güriztél, összetúlóráztál és összestresszeltél egy tonna adrenalint, akkor vhogy nehéz a kéglire gondolni. Ehh... többször kellene milliókat kiadnom, és akkor nem fájna ennyire. Vagy végre az A terv kéne: lotyó ötös...
Na, szóval: ott tartunk, hogy zseniális bankomtól pénzt kell szerezni. Előrelátó mónika felhívta az ügyfélszolgálatot előző nap, mégis ezt hogyan szokták kivitelezni egy pénztelen banknál? Felvilágosítottak, hogy bármely ATM-ben, banknál vagy postán, ezt meg tudom tenni. Joh, rendben. Mivel ezidőtájt szabadságomat töltöttem Pécsen, fel kellett mennem vonattal Bpre. Mivel kedvenc MÁV barátom a már többször említett módon 3 óra 8 percre növelte a 10 évvel ezelőtti 2.5 óra menetidőt, + szabadság alatt nem kelünk korán, így maradt, hogy 3ra érek pestre.
(Már egyébként arra is gondoltam, hogy kéregmozgások, a szárazföldek tolódásai figyelhetők meg Magyarországon, ezért van, hogy Pécs és Budapest 10 év alatt messzebb lett egymástól. Csak a jegyen még véletlenül maradt benne ugyanannyi km…).
Azt gondoltam megfelelő körültekintéssel, hogy így egy csomó időm van pénzhez jutni 18.30ig a tervezett adásvételi aláírásáig.
A lakástól 2.5 percre van egy ERSTE bank. (Erről a bankról önmagában 32 lúzersztorim van, hát mit mondjak, nem a kedvenceim. Viszont közel van a fiók.) Bemegyek. Bank automatára ki van írva, hogy nem működik. Sirály... ok, bemegyek. Mondom a kislánynak, hogy mit szeretnék. Mondja, hogy halvány segéd fogalma sincs, hogy mégis ezt az ELLA hogy gondolta, ők nem tudnak más bankból kifizetni.
Fel a lakásba, cucc lepakol (merhogy a vonatról egyenesen a fiókba mentem), telefon ELLA-nak, hogy miarépa van. Mondja, hogy vaszeg nem a legfelkészültebb ügyintézővel beszéltem, minden bankban és postán, ahol van POS terminál, ott engem ki kell tudni fizetni. Joh. Vissza kislányhoz. Mondom neki a híreket. Ártatlan szemekkel pislog: jaaa, hát úgy tényleg ki tudnám fizetni, de rossz. Aha... köszi.
Villamosra fel, Nagyvárad tér, legközelebbi bank. 15.55 benyitnék az egyébiránt 16.00-ig nyitva tartó bankfiókba, mely ablak mögül a PÉNZTÁRBÓL mosolyog rám a kislány II. Joh. ATM. pötyögöm belefele a 7 jegyű számot kevés hittel és reménnyel a sikerességet illetően. 400.000-ig lementem, de még akkor is hajtogatta, hogy üssek be más összeget. Bánatosan kifordultam az ajtón. No panic, Kálvin téri fiók. Az barominagy, ott tuti van zsé. Metróba be, metróból ki. Összesen 200 ezer forintot sikerült kiszipolyoznom az automatából, amikor is két dologra jöttem rá hirtelen. Minden qva bank 4ig van/volt nyitva, illetve, hogy másodika van.
Qvaéletmacifasza! Minden rohadt munkáltató másodikán fizet! (Azt mondanom sem kell, hogy az enyém 5-én...). És különben is! Miért van ennyi felelőtlen ember ebben az országban! Egyik hónapról a másikra élnek, másodikán rohannak és kifosztják az automatákat a szerencsétlen foglalózni akarók elől! Döbbenet! Emberek! Több önmérsékletet, kevesebb személyi hitelt!
Ahogy ezen puffogtam és sétáltam át reményeim apró maradékával az OTP automatáig elszakad a papucsom. A vizuális típusoknak elmondom: tanga papucs középen... tessék elképzelni a járásomat és az idegállapotomat, és kéretik ehhez hozzáképzelni a 45 fok délutáni meleget a kőtenger Kálvinon...Nem voltam vidám.
Vissza a lakásba. Papucs-csere. Közben folyamatosan törtem a fejem, hogy mit és hogyan raboljak ki, illetve vajh hány ismerősöm tarthat otthon párnában 7 számjegyű összeget. Kétségbeesésem nőttön nőtt. Az immár használható papuccsal jött a megvilágosodás is. Posta. Egyetlen postát tudok, ami még 5kor nyitva van: nyugati tér. Metróba be, metróból ki. Közben felrémlett a kép, hogy mekkora lelki nyugalommal fogok a nyugati aluljáróban végigsétálni a metróig hazafelé, azzal a néhány száz nem teljesen jelentéktelen papírdarabbal a vállamon. Gondoltam jó tervező módjára ezt a problémát majd akkor oldom meg, ha közvetlenül fenyeget, jelenleg arra kell koncentrálni, hogy egyáltalán hozzájussak úgyegyébként a saját pénzemhez. Ehh, bakker, ha ennek vége veszek egy qvanagy párnát...
Besétáltam a postára. 3475 ember. Ez egy picit fokozta a szorongásom, főleg ahogy elképzeltem, hogy a sorban mögöttem állók meghallgatják, megszámolják, majd végignézik a pénzem elrakását... vérfasza.
Mondom a kislánynak, hogy nagyobb összeget vennék fel. Mondja, hogy akkor fel kell menni a takarék részleghez. Joh. Számot húzok, várakozók száma: 2. Mai első csodás hír. Leültem, próbáltam stresszoldani. Olvasgatom a hirdetményeket. Közepesebbecske betűkkel feltűntetve kellős középen:
AMENNYIBEN 450.000 FORINTNÁL NAGYOBB ÖSSZEGET KVÁN FELVENNI, ÚGY ELŐZŐ NAP 14.00IG JELEZNI KELL.
Aha... kösszép. Rezzenéstelen arccal olvastam végig. Már gyakorlatilag nem volt adrenalinom, amit el bírtam volna égetni.
Felcsillant a számom. A világ összes könyörgésével a szememben, esendő, gyámolatlan, védtelen halálán lévő ember módjára néztem a nénire, miközben előadtam a problémám. Oscar közeli alakítás lehetett, a néni bátorítóan mosolygott és mondta, hogy megkérdezi van-e ennyi a postán. A lelkem gonosz oldala azt súgta, hogy a nyugati téri postán a vásárolni kívánt ház teljes vételárának nagyjából tízszerese lehet egy-egy néninél a kasszákban, de óvakodtam az alakítással elért hatást tönkretenni gonosz megjegyzésekkel.
Életem egyik leghosszabb 2 másodperce volt. De volt zsé!! Eddig a posta majdnem ott volt a kedvenceim listáján, ahol a MÁV, de ez a néni, ez a nap, ez a posta sokat tett a boldogságomért.
Ilyen az életem... nem elég, hogy ki kell adnom egy csomó pénzt, ami felért egy lidocain nélküli foghúzással, de még szép színessé is tette ahhoz a qva pénzhez való hozzájutást.
Életem drágája eljött értem, úgyhogy még az aluljárón sem kellett átmennem. Bár van egy olyan érzésem, hogy amilyen nehezen szereztem meg ezt a rohadt papírcsomagot, ha vki el akarta volna venni, az gyors, de fájdalommal teli halált halt volna. Vagy legalábbis néhány sokáig használandó testrésze...
