Van itt ez a dolog. Ez a sport. A mi viszonyunk meglehetősen távolságtartó egy ideje. Volt, amikor jóban voltunk, de ahogy mondani szokták, nem lettünk országos haverok.
Viszont az idő senki súlyához sem kegyes, két gyerek után az ember elhagyván immár a 18-at (khm… nem röhög!) elgondolkodik, hogy ez simán a natúr cukrok abbahagyásával nem lesz megoldható probléma. Főleg, ha abba se tudod hagyni…
Apró koromban balettoztam. Ehhez volt némi tehetségem, el is akartak vinni a balettintézetbe, de a családom meghallván, hogy ez heti egy láthatást jelent számukra imádott gyermekükhöz, gyorsan döntött a sorsomról. Viszont ezen az úton maradtam, mindenféle táncos különórára jártam. Ezekben jellemzően jó voltam. 12 évesen azt mondta az iskolaorvos, hogy csodálatosan szépséges a gerincem, látszik, hogy sportolok. Kitartottam még egy ideig, de 16 éves koromban megtörtént a törés. Elkezdtem enni.
Annak érdekében, hogy most a megfelelő módon a megfelelő módszert válasszam a végeláthatatlan mozgáskultúrák közül számba vettem hát e kapcsolatot, annak kronológiáját, természetét, swot analízist végeztem, hogy tudni illik miért is nem alakult ki köztünk harmónia. És hát egy jó menágerhez illően megvizsgáltam: mit tehetek annak érdekében, hogy tegyek végre valamit.
Íme, hát azok a sportok, melyeket kipróbáltam, az érvek, hogy most közülük melyikkel mit kezdjek. Mindez azért, hogy kivilágoljon milyen megpróbáltatásokat állt ki a mi gyümölcsözőnek induló együttműködésünk és megértsétek, hogy én miért is nem sportoltam egy ideje. Hosszú ideje. És mire is van ítélve a mi közös jövőnk.
1.) Futás:
Általános iskolában Cooper-teszten kiderült, hogy remekül megy a hosszútávfutás, második lettem az osztályban, az első egy atléta lett. Ez nagy reményekkel kecsegtetett el is indítgattak versenyekre. Egész addig, míg egy szép napon, amikor pont a saját iskolánkban rendezték a versenyt, el nem néztem az órát, amit bár remekül használtam fel arra, hogy a legmegfelelőbb ruhában érkezzem a rendezvényre, de sajnos mulatságot lekéstem. Ezután nem kértek fel többé versenyezni. Na, de ugye a futás állítólag csodálatos erőnlétet ad, állóképesség javító, simán lehet tőle fogyni, meg még levegőn is vagy, tehát hobbiszerűen is csinálhatná az ember akár felnőtt korában is.
DE! Nappal ugye az összes kölyköd ébren van, miattuk nem mész futni. Éjjel meg nem veszélytelen. És én ráadásul Soroksáron lakom… Hidegben torokgyulladást kapsz, esőben tüdőgyulladást, hóban eltörik a lábad, nyáron meg fenyeget a hőguta, a fennmaradó időben kutyaszarba lépsz, zene kell a füledbe, zsepi a kezedbe, betonon ne fuss, mert fájni fog a térded. Azt kell, hát megállapítsam, hogy összességében károsabb az egészségre, mint hasznosabb. Kilőve.
2) Úszás: gimnáziumban rendszeresen jártam a barátnőmmel a közeli uszodába, míg rá nem jöttünk, hogy mekkora királyság a mozi. Dönteni kellett a zsebpénz hatékony és kielégítő felhasználásán. A mélyen alvó közgazdász lelkem mérlegelte a hasznosságokat. Tiniként nem is hozhattam volna bölcsebb döntést, mint Keanut nézegetni nagy rendszerességgel. Ezt ma sem csinálnám másképp. Na, de ugye ezek az idők elmúltak, ma már ugyanazt a kocka hasat (hehe) nézem esténként (ami nem Keanu-é…), így tulképp akár úszhatnék is. Az úszás ugye a felnőttek körében is közkedveltnek hangzó, sokak szerint a legegészségesebb sport, minden izmodnak jó.
DE! Úszás előtt totál, teljes testes gyanta szükséges, háthiszen kevés ruhában emberek közé mégy. Annyit öltözöl, vetkőzöl, hajszárítasz, mint amennyit úszol. Időrablás. + úszás után mindig rohadtéhes leszel. Mert kiszív a víz. Mint az közismert… Kilőve.
3) Eszközök
- AB toner (vagymiarépa). Ez ugye fiatalkorunk egy csodálatos találmánya a teleshopból. Akinek nem volt benne része: ez egy a hólapát és a kifeszített pelenka egyvelegének tűnő piros műanyag hócsúszkára emlékeztető hasizomerősítésre ajánlott eszköz, mely kevés melóval kockahasat ígér. Órásbaromság. Próbáltam. Tudom, mit beszélek. Átverés az egész. Hiába az áramvonalas szerkezet akkor is felüléseket kell vele csinálni. Semmi értelme. Ez akkor is mozgás, akárhogy nézzük.
- Kondigép
Ez teljesen kivételesen nem az én hülyeségem volt. Az öcsém vásárolta. Mentségére legyen mondva, ő legalább használta. Most már nem, ideadta nekünk. Nálunk ruhaszárító. Hát miért állnék neki?? Sovány akarok lenni, nem izmos. Nem akarok én a 300-ban szerepelni! A Rubintréka testtől meg mentsen meg az isten!
- Ellipszis trainer
Na, ezt magamhoz képest kitartóan használtam, vagy 2 egész hétig. De basszus semmi eredmény. Szerény számításaim szerint a 0 hatványain is nulla. Így tehát ha az első két hétben nulla súlyveszteség, akkor megduplázva a heteket, vagy megsokszorozva miért lenne más az eredmény?! Szimpla matek…
4) Egyéb
- Hastánc: csodálatos, látványos, egyszersmind a nőies idomok kifejezetten hasznosak. Varászlatos, ahogyan az oktató középen ring, te pedig követed a zene ütemére. Arra gondosan figyelni szükséges, hogy soha, ismétlem SOHA ne nézz ilyenkor a táncterem tükrébe, mert ha nem azonnal sírod el magad, akkor legalábbis soha többé nem mész ilyen foglalkozásra. Végtelenül csüggesztő, hogy mintegy háromnegyed órája hiszed, hogy azt csinálod és úgy nézel ki, mint középen a hölgy. Pedig nem. Nagyon nem.
Egyébként kétszer próbáltam a hastáncot. Az első alkalom után vakbélműtétem lett, a második után meg elestem a robogóval – fekvőgipsz. Nem mondom, hogy egyenes következményei voltak a hastáncnak, de jobb nem kockáztatni többször. Az dobja rám az első követ, akibe nem állt volna bele a para.
- Go-go dance: hallom a hangos röhögéseket, de nem terveztem fellépni a tudománnyal, mindenkit megnyugtatok. Tényleg a testmozgás hajtott végső kétségbeesésemben. /És akkor jófejségből nem írom ide le azok nevét, akik velem táncoltak, egyszer majd kérek egy szívességet…/
Azonban néhány tanóra után – ahol szintén kiderült a tehetségem a tánchoz – vállalhatatlan volt a vonaglásom a hetente gyarapodó hasammal, ugyanis kiderült, hogy benne van már Vukicuki.
- Xbox Kinect, Dance central: alapvetően nagyszerű találmány, egyben van minden, amit a hozzám hasonlóan érzők eleve megkövetelnek egy sporttól: nem kell messze menni, nem kerül sokba (mármint egyszer igen, de utána nem fizetsz óránként), nem ugrálnak melletted jónők, te állítod be a rendszerességet, nincs különösebb felszerelésigény.
Egyetlen határozottan zavaró körülmény a körülötted levők hangos röhögése. Kitartó hangos röhögése. Rendkívül lehangoló.
5) Síelés: na, ezt imádom.
De! Ugyebár szezonális, tehát fogyásra, súlytartásra alkalmatlan. Emellett qva drága, felszerelés-igényes, ami qva drága, szállás és külföldigényes, ami qvadrága, és ráadásul mivel kiszív a levegő, meg az egész napos meló pont kétszer annyit eszel, mint egyébként. Ezért tehát qva drága.
6) Korcsolya: ez is frankó. De ez is szezonális, idő és helyszínigényes. Nemrégiben éppen voltam is korizni, de ezt is akkor lehet épp csinálni, mikor az összes kölyök ébren van. Ami azért nem király, mert amelyik meg tudja ezt mondani, az el akar jönni és akkor nem én korizok, csak vonszolom őt, amibe kétség kívül leizzadok, de az élvezettől rettenetesen messze van.
A fentiek mutatják, hogy az élet, a sors egészen egyszerűen nem akarja, hogy én sportoljak. Mi valahogy nem bírunk összebarátkozni. Megértettem az univerzum üzenetét. Amennyiben nyerek a lottón, úgy elkezdek feszt síelni és búvárkodni, teniszpályát csináltatok a hátsókertbe, medencét a hallba. Addig azonban belenyugszom: az én karmám az evés, nem a mozgás.
Az analízis során megállapítottam két tényt, amiért szemmel láthatóan felesleges lett volna bármilyen terápiás szakembert fizetnem:
- az első felismert pszichológiai probléma: rájöttem mennyivel jobb enni, mint mozogni és ennek ellenkezőéről senki azóta meggyőzni nem tudott → empirikus tapasztalatot nem tud felülírni az azzal ellentétes szándék
- a második – ahogyan az már csak lenni szokott – a gyerekkoromban keresendő: ha elengedtek volna a balettintézetbe most ugyan alkoholista lennék, de legalább sovány → a családom a hibás.
Mint megfelelő önismerettel rendelkező, önmagát elfogadó felnőtt ember úgy határoztam hát, hogy nem erőltetem én ezt a dolgot. Ez a távolodás egy visszafordíthatatlan folyamat. Ezért hát úgy döntöttem én nem sportolok, én vásárolok. Hasleszorító bugyit.
