Egészen friss élményeket gondoltam most megosztani kedves veletek. Voltunk az Őrségben. A választás úgy esett a helyre, hogy életem drágája – és itt most nem a kutyára gondolok – minden hónapban elröpköd mindenféle országba, mikor feltettem neki a kérdést, hogy hova menjünk nyaralni csak annyit kért, hogy ebbe az országba. Azt kell mondjam előéletemet tekintve bátran kijelenthetem, hogy nem várt módon jól döntöttem. Az Őrség csodálatos, zöld, csendes, mégsem unalmas, nem egyhangú. Mindenki, aki unja már, hogy a fél életét külföldön tölti, válassza ezt az úti célt. Vagy mondjuk, aki kevés pénzből nagyon szép helyen akar élményeket szerezni és nagyokat zabálni mindemellé.

Az az előnye is megvolt a helyszínnek, hogy lehetett vinni kutyát. Gondoltuk akkor csinálunk a kutyának egy kis kaland és élménydús hetet. Az említett állat fajtáját tekintve egy basset hound, egy vadász kutya típus. Ímhol. 

Mindenki, aki e témában diplomát kap olyan kijelentések után, hogy természetes körülmények között az állat ösztönei azonnal bekapcsolnak az nyugodtan használja el az oklevelét gyújtósnak, avagy asztalláb támasznak. Kőkemény vadászkutyánk kizárólag a betonon szeretett menni, többszöri noszogatás eredményeképpen sem volt hajlandó az út menti füvön sétálni. Egyszer határozott nevelési céllal átugrottam az út menti kis árkon és hívtam, hogy jöjjön velem a mezőn. Két lépés után visszament az aszfaltra, de előtte még visszanézett jelezve, hogy fingja nincs én mit keresek a gazban...

És ez nem volt az egyetlen kirívó eset. A szállásunk mellett több szépséges tanösvény vezetett, amiről fogalmam sincs, hogy mi benne a tan, de gondolom az élővilág. Kisebb-nagyobb időközönként táblák, színes képekkel illusztrálták, hogy milyen növényeket, virágokat és állatokat kell látnunk és felismernünk. Kedves próbálkozás, gondolom nem a magamféléknek szólt, akik egyetlen nevet sem bírnak megjegyezni.

Szóval mellettünk haladt a Sárgaliliom Tanösvény. Erdőn, mezőn, dombon, völgyön át. A mi állítólagos vadász ebünk el nem mozdult a lábunk mellől, sőt ijesztőbb hangok esetén konkrétan a lábunkhoz lapult. Ilyen ijesztő hang volt pl. a fácán füttye. Wilma, a szóban forgó eb alaptermészetét illetően gyilkos véreb. Nagy vehemenciával szokta az utcán a babakocsikat, a bottal közlekedő idős hölgyeket és a porszívót ugatni.

Az Őrségben is szert tettünk több hasonló kaliberű főellenségre. A kakast pl., mint főgonoszt megbízható távolságból hangosan és határozottan rendre utasította. Később találkoztunk libákkal, akik szintén irtózatos kegyetlen jellemük és elviselhetetlenül dermesztő hangjuk miatt szintén ősellenséggé lettek, mert orv módon védtelen vadászkutyákat ijesztgetnek. Szemetek. 

Apró öröm az ürömben, hogy azért felszabadult és vidáman ugrált, mihelyst egy agyagos pocsolyát sikerült találnia az erdőben. A félreértések elkerülése végett: nem a látványban elmerülve ugrált, hanem a tócsában... Így legalább egy kullancsnak sem volt gusztusa még csak megközelíteni sem az állatot. Gondolom mi meg azért nem érdekeltük őket, mert mi voltunk a felelősek, hogy ezt a szagú és viselkedésű lényt ide behoztuk.

Szerencsére nem csak a kutya produkálta magát, színes témát adva a blognak és mesélni valót a falusiaknak 3 évre. Mi is hoztuk a formánkat. Az interneten okosan kinéztem, hogy van szálláshoz grillező hely. Szupcsi. Televásároltuk magunkat tecskó gazdaságos grillkolbásszal, és néhány nappal előtte grillpácba helyeztem húsféléket. Életem drágája, mint a kenyérkereső és étel előteremtő családélelmező elkezdett fát vágni a tűzhöz. Én meg fényképezgettem közben segítve az önbecsülését, mert szerintem ezt senki el nem hinné képek nélkül. Mr. Elméleti Szakember Mérnök Úr.

Mikor megfelelő mennyiség állt rendelkezésre a fából, sikerült rájönnöm, hogy nincs se gyufánk, se öngyulánk. Egyébként ez is az ő hibája. Ha nem szokott volna le a cigiről ez most nem lenne probléma. Sebaj, megmentettem a helyzetet. Átmentem a szomszédba. Kiderült, hogy szomszédbácsi fazekas és szívesen lát, ha meg szeretném nézni, hogyan dolgozik, ha ki szeretném próbálni, vagy ha vásárolni szeretnék. Ez utóbbit egyébként különösen ajánlja, mert itt minden szép.

Le is dumáltam vele a másnapot.

Játékosaink között lúzer részvényeket sorsolunk ki. Fődíj: blogszereplés. Feladat: sikerül—e felfedezni a mellékelt ábrán, hogy mely részt csinálta 34 éve fazekaskodó mesterünk és melyiket mónika. Kérem figyelmesen tekintsék át a tárgyat, ne hozzanak elhamarkodott döntést.

Ellátogattunk persze a helyi kocsmába is, amihez vegyesbolt tartozott. Az egész őrségi ottartózkodásunk alatt rendkívül kedves emberekkel találkoztunk. Általánosságban megállapítható térségről, hogy ott a férfiak a beszédesebbek a feleségek meg hallgatják évek óta apu véget nem érő szónoklatait, bölcsességeit. Nekünk ez is inkább kedvesnek tűnt, mint zavarónak. Persze a szokást nem vettük fel...

Lényeg az, hogy kocsmáros-vegyesboltos nénit kérdeztük van é tojás. Mondta, van, de saaajnos csak házi, nem bevizsgált. Vállaltuk a kockázatot. Emberek. Ha ti már ettetek isteni, aranysárga rántottát... el kell menni az Őrségbe tojást venni.

Szóval az Őrség egészében lenyűgöző. Az emberek, az ételek (dödöle, őrségi gombaleves, vadpöri stb...), a táj, a szél, az illatok a csend.

Én nagyon szeretem a nagy és zajos, szép és idegen városokat. Szeretem minden országan kipróbálni a helyi kaját  a söröket vagy a bort, szeretem a tengert és megenni benne a herkentyűket. De minden irónia nélkül: érdemes egyszer így is nyaralni.