Ez egy rövidebb és kevesebb tortúrával járó esemény volt, de azért hadnemondjam: faszkivan.A múltkor vásároltam vmit és kártyával fizettem. Jó technokrata lévén gyakorlatilag megállás nélkül kártyával fizetek agyára menve a rossmannos kiscsajoknak, meg a spáros néniknek, akik arcára van írva a megvetés, hogy amikor burzsuj módon körömlakkot vagy fagyasztott pizzát vásárolok (ahelyett ugye, hogy főznék, mint minden rendes felnőtt nő – itt jegyezném meg, hogy ebből a szempontból ti is rendetlen felnőtt nők vagytok. Vagy a másik lehetőség, hogy nem vagytok felnőttek :D), akkor miaszarér nincs nálam 2-3000 rupsi készpénz. Naszóval vásároltam egy teljesen jelentéktelen dolgot, egy teljesen jelentéktelen összegből és hát kártyával fizettem. Nyomom a pint, erre a kiscsaj a kellős közepén feltett egy teljesen jelentéktelen kérdést. Mónika okos szemekkel ránéz, majd ettől a szent pillanattól kezdve képtelen vagyok emlékezni a pinkódomra, amit nem mellesleg 3, azaz háromkibasz éve használok. Egyszerűen shift+del. Vége. Ismervén magamat és a tehetségemet egy percig sem estem pánikba, meg voltam győződve róla, hogy 3 nap pihi, pénzköltésmegvonás és visszatér az emlék. Itt kellett rájönnöm, hogy komoly önismereti problémáim vannak. Fingom sincs továbbra sem, hogy mi volt. Nadehanem ugye az ember gyereke nem lehet pénz nélkül, elkezdtem a lehetséges variációkon tippelgetni gondosan várva 24 órákat a 2X2 próbálkozások között. Namost ugye mindannyian tanultunk néhány évig matekot, néhányan tovább fejlődve közgázt is. Életünket körülveszik a számok, a pinek, a 4-5 jegyű kódok. Már a qva kapunkon is kóddal jutok be, ki is találtam, hogy átnevezem a Wilma kutyát 6345-re. Csak szar lesz utána kiabálni a parkban… na mindegy. Szóval, azért ha végig gondoljátok, hogy pontosan tudom, melyik 4 számról van szó, ha végig gondoljátok, hogy pontosan tudom, hogy melyik az utolsó szám, akkor azért nem marad olyan túl sok kombó. Tehát egészen nyilvánvalóan nyitnom kell egy új lúzerfejezetet, mert az hagyján, hogy ennyire szőke vagyok, hogy 3 év és nagyjából 79.356 használat után elfelejtem 4 kibasz szám sorrendjét (a teljes bosszantás kedvéért arra a 4 rohadt számra emlékszem!!), de még baszki elég nyilvánvalóan tökéletesen ugyanaz a 2-3 ROSSZ kombó jut azóta minden qva nap eszembe!!! Egyébiránt érdekes egy állapot. Egymás közt vagyunk, ismeritek a koromat. Nagyjából 20 éve van saját pénzem, mert én már a zsebpénzt is ide értem. Ésbaszki eljött a nap, hogy nincs. Gyakorlatilag NINCS pénzem. Az igazán frankó, hogy van, csak hozzájutni nem tudok. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sikerült az egyetlen olyan bankot megtalálnom, amely nem rendelkezik készpénzes fiókkal ebben az országban, de megkockáztatom ezen a Földön. De még saját ATM-el sem, így tehát NINCS SEMMILYEN MÁS mód arra, hogy pénzhez jussak, életem drágája angliában, az utolsó csóri 10-esemet meg felajánlottam korábban jótékony kutyamentési célra, így csak az van, hogy telefonos ügyfélszolgálaton bevallom, rögzíttetem a földkerekség lúzerségét és kérek egy új pinkódot. Arra kérlek legalább titeket, hogy amikor majd spamek formájában megkapjátok a rögzített beszélgetést, mint az éppen aktuális közröhej tárgyát, legyetek kíméletesek és legalább nekem ne küldjétek el… És a kegyelemdöfés: az ügyfélszolga srác elment, megkérdezett vmit és visszajött a telefonhoz, majd végtelen türelemmel és kedvességgel a hangjában közölte, hogy ugyanazt a pin kódot fogom kapni, és próbáljam meg eltenni a papírt, vmi nagyon, de igazán nagyon biztonságos helyre, de annyira ne dugjam el, ahol később nem találom meg…
Pintelenség
2008.02.04. 12:53 monyik
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://monyik.blog.hu/api/trackback/id/tr32324668
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
