A múltkor említett motoros beavatási szertartásomnak nyilván nincs még vége. Mért is úszná meg az ember gyereke olyan egyszerűen?!
Kiderült, hogy kell egy alkatrész amire elsőre 30 rupsit mondtak. Kisebb stroke után felmentem az internetre és találtam egy alkatrész boltot, ahol 14ért is utánam dobják. Frankó. Az események összefüggnek, tehát a pinkódos sztorim folyományaként nem rendelkeztem ez ideig pénzzel, így trükkös módon egyik támogatómat odahívtam a bolthoz, hogy a napi betevő motoralkatrész erejéig megsegélyezzen. Körültekintően felírtam az alkatrész nevét, így a következő lediktált, pontos meghatározást adtam az eladó fiúnak: az az ékszíjtartó tárcsa, ami kívül van. Ő bátorítóan rám mosolygott és elmondta, hogy az a neve, hogy külső ékszíjtartó tárcsa. Megköszöntem a maradéktalan felvilágosítást, most már egészen biztosan nem halok meg hülyén.
Naésakkor innen jött a jó. Egy csajszi kivitt pilisszentbaszomfaszomra, ahol a szerelő van. Fiú szereli… szereli… 40 perc, szereli… 1 óra… szereli… Elbeszélgettünk mi ott a leányzóval az élet nehézségeiről, nem ezzel volt a gond, nem unatkoztunk, csak 20 percenként csökkent a hőmérséklet úgy 5 fokot. Itt elkezdtem aggódni az egészségemért. A laikusok kedvéért: egészen biztos voltam benne, hogy szarrá fogok fagyni a motoron.
Kedves ismerősöm még arra is felhívta a figyelmem, hogy ez a 10-es út, ami kanyargós, szűk, beláthatatlan, más baja nincs. Ez viszont már a testi épségemet is fenyegető probléma volt. Hiába villan ki a bukósisak alól überszexi 3 szál szőke hajam, ha 130-al jönnek és nem vesznek észre: az árokban meglehetősen feleslegessé válik a szexisség…
Kolléganő – mentségére legyen mondva: nem szőke, ő vörös :D – feltalálta a spanyolviaszt. Tegyük be a motort a 307-es csomagtartójába. A helyszínen levő 3 fiúból, 2 diszkréten, elnézően mosolygott, a harmadik tátott szájjal nézett. A vörös hölgyről tudni kell, hogy vezető. Na, akkor innentől ezt össze lehet adni: nő+vezető+fasziknak parancsol. Hát innentől számára a probléma kihívássá vált. Tanulmányt lehetett volna írni a srácok arcáról, amikor rájöttek, hogy ez bizony komoly. Sápadtak voltak, és ahogy álltak a csomagtartó előtt nem azon gondolkodtak, hogy fog beleférni, hanem azon, hogy merik majd bevallani nekünk, hogy EZ EGY ISZONYATOSAN NAGY BAROMSÁG!
De a világ nagy igazsága beigazolódott: a nőknek mindig igazuk van: a motor befért, és elhoztuk :D
Nem sokkal később a világ másik nagy igazsága is bizonyítást nyert: minden férfi ugyanolyan. A teljesen más 3 kipakoló fiú arca tökéletesen ugyanazt mondta: EZT AZ ISZONYATOSAN NAGY BAROMSGÁGOT!!
Mivel nem hozzánk vittük, miután ketten is robogtak vele 2 kört, beraktuk a leányzó garázsába. Innentől két napig szakadt az eső… ok. 3. napon michelinbabának öltözött mónika elhatározta, hogy ha külső ékszíjtartó tárcsák potyognak az égből, akkor is hazaviszi a motort. Motor nem így gondolta: nem indult be. Joh… hazabkv a michelinnbaba szerkóban. Érthető okokból aznap senki nem kérte meg a kezem.
Másnap telefon a szerelőnek: miabüdösrépa van? Kell egy aksitöltő. Joh, rendbe. Feltettük tölteni. Másnap reggel felhív a lányzó, hogy az aksi olyan hangot ad, mintha forrna.
Igazából két megoldás látszik itt kibontakozni. Vagy az van, hogy a sors nem győz jeleket küldeni, hogy értésemre adja: édeslányom hagyd már ezt a motorozás dolgot: nem neked való!Vagy az első megoldást kellett volna alkalmaznom, amit a legelsőre javasoltak, már a megrohadáskor és 290 forintból megoldható: vegyek egy liter benzint és gyújtsam fel.
Az a szép az egészben, hogy nincs még 290 forintom sem, mert nem tudom a pin kódom…
Kedves barátaim: várom a további megoldási javaslatokat! Csak kérlek ne kérjetek érte pénzt :D
