Aki elunta az életét javaslom költözzön Soroksárra. Remekebbnél remekebb események színtere. Csupa vidámság, móka kacagás.
Aki nem ismerné e világközepe helyszínt, annak elmondom, hogy a Budapest táblán belül van, mintegy 4.5 milliméterrel. Ezért lehet, hogy a csatornát most vezetik be. Mármint elkezdték… még egyszer: 2014. Budapest és most csatornázunk. Még jó, hogy pont most voltak az önkormányzati választások, különben még négy év… Mindegy is.
A kevésbé műszaki beállítottságú embereknek elmondom, hogy a szennyvízelvezetés megoldása úgy történik, hogy csatornát helyeznek a földbe, amin keresztül elfolyik, aminek el kell folynia. Ez ugye azzal jár, hogy előtte fel kell ásni azt a földet, melybe ezt a csövet beleteszik. Ez még a steril Svájcban is bizonyára járna némi kellemetlenséggel, hazánkban azonban sárral. Láttuk napok óta, hogy hektikusan turkálják fel az utcában a házak előtt és a kerítéseken belül a földet, de nem jöttünk rá a szisztémára, hogy ki mikor kerül sorra, de bíztunk benne, hogy el talán nem felejtenek minket. Mérnökemberem felállította a teóriát: szerinte a kisebb ellenállás felé haladnak: ahol se beton, se térkő, a kerítés mögött van közvetlenül a pöcegödör, ott kezdik. Az elmélet nem került sem megcáfolásra, sem megerősítésre, szimplán csak vártuk a sorunkat bekalkulálva, hogy amennyiben helytálló a feltételezés úgy szar esélyekkel indulunk, mert van beton, térkő, kölykök, kutyák és a pöci sincs közel.
Egy szép napon azonban ránk mosolygott a munkásbácsi és közölte, akkor ők holnap reggel hétkor jönnének, legyen nyitva a kapu, a kutyák meg legyenek bezárva. Visszakérdeztem, csak, hogy minden félreértést elkerüljünk: REGGEL 7 óráról beszélünk? A válasza a rövid igen volt, a pillantása meg lapos. Nálunk ebben az időben se a kutyák, se gyerekek, se felnőttek, de szerintem még a virágok sincsenek ébren. /Remélem ezt betörő nem olvassa…/
Mindegy, a cél érdekében apuka vállalta a feladatot, félkómában teljesítette is azt, majd visszajött csucsukálni. Önfeláldozása értelmetlennek bizonyult, mert innentől 3 nap múlva délben jöttek. Itt el is indult a barátság… képzett kollégák első lendületükben elvágták a gázvezetéket, amely ugyan a szomszédé, de a mi kertünkön megy át. Ezek után kihívták egy kisbarátjukat, aki szigszalaggal tervezte rendezni a biztonságunkat, és bár nem értünk a vágott gázvezetékekhez, rá sikerült jönni, hogy nyomokban nem ismeri a gázműveket, ezért elzavartuk. Mentségére legyen mondva, hogy elárulta, hogy volt neki engedélye az ilyenekre, csak lejárt két éve…
Ember el, gázmű jön. Mondják nem dráma, kicserélik a csövet, ha megrendeljük a munkát, ami mintegy 30 rugó és mi fizetjük. Innentől kiszálltunk a meccsből, a gázmű, a csatornások és azok alvállalkozói kedélyesen megbeszélték az ügyet, de ez a reggel 7 óra vmiért be van égve mindenkibe... Mi egyet kérdeztünk: ugye NEKÜNK többé nem kell felkelni 7kor? Nem kellett. A gödör meg eltűnt. Újra indult az élet.
Kettő hét múlva vmiért a kapunk előtt az utcán keletkeztettek egy másfél méter mély gödröt, melyet úgy is hagytak pár napig, gondolom mezőgazdasági megfontolásból, mert tökéletes vízgyűjtőnek bizonyult. Amikor a gödör elvégezte rejtélyes feladatát egyszer csak betemették. Egy hét múlva némi eső hatására mintegy 40 cm mély árok keletkezett a helyén, még egy kvadot is láttam egyszer az utcában, és izgultam, hogy innentől a salakmotor versenyeket is itt rendezik majd apuka vélhetően nagy örömére. Szembe néni azonban felhívta az önkormányzatot, hogy bár neki nincs autója, de lehetne, és akkor bele is mehetne az árokba és akkor meg is sérülhetne. Ok. Önkormányzati választások még nem zajlottak le. Gödör betemet. Újra.
Még egy hét. 24 órás szakadó eső. Jöttek szippantgatni az árkokat, mert elöntötte az utcát a víz. Ekkor a gödör megunta az egy hét magányt és figyelemhiányt és rabul ejtette a szippantós kocsit. Frankón beszakadt az autó alatt a talaj. Aki esetleg a világ kulturáltabb felén lakik és nem látott még szippantós autót, annak az arányok megvilágítása érdekében elmondom, hogy akkorák, mint a betonkeverő autók mondjuk; idősebb bajtársaknak: mint egy IFA. Tehát a kereke tetejéig ér a fejed kb. Na, ez a kerék mind eltűnt a gödörben. Kijöttek a zsernyákok, akik röhögtek. Kijöttek a vízműs üzemzavar elhárítók, akik röhögtek és közölték felteszik a youtubra, ez annyira komoly. Végül a tűzoltók kimentették szerencsétlen autót. De persze röhögtek.
A rendőrök szalagokkal körbekerítették a helyszínt, a friss, csodásmély új árkunkat, nem törődve az egyébként 60km/órás széllel, de hát ne várjuk el tőlük, hogy mindenre gondoljanak, nem lehet mindenki Gaálnoémi. Egy óra múlva kijöttek a vízművek, ők egy fa kordont állítottak fel. Ez hatásosabbnak bizonyult, itt csak a tartóállványok egy része borult el a széltől.
Mi bent a lakásban nagyokat röhögve rögzítettük az eseményeket és toltuk a képet a facbookra. Majdnem nyitottam a kis borom a békés négynapos ünnep elindítására. Erre felhív a szomszéd, hogy bombát találtak a felettünk lévő utcában, kezdjünk el pakolni, hogy mire a készenlétisek ideérnek legyen több, mint 10 percünk. Fogtuk a gyerekeket, összepakoltuk őket, anyósékat felhívtuk, hogy ott kell aludjanak a lurkók, mert felrobbanunk. És ezegyszer nem tőlük. Néztük, hogy szomorú sorokban vonulnak az emberek az utcában kis szatyraikkal. Mi három bőröndöt töltöttünk meg, ebből 2.5 plüssállatokkal volt tele, mert senkit sem hagyunk hátra. Cuccoltunk a kocsiba, apuka nyitotta a kaput, rámolta a kölyköket én nézem, hogy már 10 zsernyák grasszál a szembeszomszédoknál. Nyilván nem bírtam ki, odamentem megkérdezni, hogy mégis mikor lehet majd visszajönni? Feltűnően jóképű fiatal rendőr válaszolt, hogy a mi oldalunknak nem kell elmennie. Halálosan megnyugodtam, hogy egy intelligens bombával állunk szemben, aki meg tudja különböztetni a páros és a páratlan oldalt. Csapat kicuccol, gyerekek szétpakol, lapultunk, mint szar a gazban, lehúztuk a redőnyöket is, hogy ne lássák, hogy itthon vagyunk, ha meggondolnák magukat. Vagy a bomba.
Ekkor elgondolkodtam, hogy ez valójában egy elhúzódó leánybúcsú, mert sorra jönnek a feltűnően jóképű, feltűnően fiatal fiúk: csatornaszerelők, zsaruk, tűzoltók… mondjuk a ruháját egyik se dobta le és engem sem kértek erre, de még zenét se kapcsoltak, így jutottam végül is arra a szomorú, de vélhetően realisztikusabb következtetésre, hogy Soroksár egy rendkívül mozgalmas hely.
És még majd csatorna is lesz. Mondom: a világ közepe!
