Szerencsére nem vagyok egyedül ezen a Földön. A Looser Ltd. részvényeseinek száma egyre gyarapszik. Kolléganő a minap egy nagyobb részvénycsomagot allokált a következő történettel.
Alanyunk nem elhanyagolható migrénnel küzdött, amire nagyjából 357 féle 100%-ban hatásos gyógymódot tud 357 ember. A hölgy ezeket a módszereket kombinálva a háromszázötvenhétszer háromszázötvenhetedik verziónál tart váltakozó sikerrel, eredményekkel, hatásokkal, előre vetítvén, hogy ezen az úton haladva egyszer biztosan meg fogja találni a migrén gyógymódját, Nobel díjat fog kapni és mindenki boldog lesz, csak neki fog fájni a feje…
Na, de a mostani történet arról szól, hogy épp az n + egyedik verziót tesztelte: zacskós tejet fagyasztott és tett a homlokára. Minden rutinos migrénes – vagy mondjuk hematómás, rándulásos, fekvőgipszes – tudja, hogy odáig fejlődött a gyógyszeripar, hogy lehet vásárolni zselés fagyasztó zacsit. Ez egy zseniális találmány, 30 egész percig kiválóan fagyaszt. A leleményes gyógyszergyárak nem akarták, hogy a halandók azonnal ki tudják jelenti, hogy ez egy rakás szar, így egy csomagban azonnal kettőt helyeztek el, így tény, hogy váltogatni lehet a zacskókat 30 percenként, de az is tény, hogy csak a felolvadás tart 30 percig, a lefagyasztás ennek kétszeres időtartamát veszi igénybe. Ami nyilván a lúzer fizikusok és hűtőgyárak hibája, tényleg nem lehet felróni a gyógyszergyáraknak…
Így a mezei senyvedők kénytelenek meghallgatni 357 féle rettenet jó tanácsot (ami persze mind bevált… egyszer… valakinél… biztosan…). A legújabb ötlet a zselés zacsiból kiindulva tehát a fent említett tej. Halkan jegyzem meg, hogy nem lennék a helyében annak feltalálónak, aki miután bement a főnökhöz, közölte, hogy feltalálta a zselés zacsit, fizuemelés, kitüntetés, előléptetés, otthon meg anyu közölte, hogy az egy rakás szar, tejet kell fagyasztani, mert az lassabban olvad fel…
Szóval kolléganő homlokra helyezte elalvás előtt a tejet, majd igazolván a népi bölcsességet a megszűnő migrén után közvetlenül – de lehet, hogy még alatta – elaludt. Ez volt ugye a cél, csak a zacskós tej nem túl alkalmas alvótársnak, és visítani sem tud, ha ráfekszenek, csak megadóan tűr. Fiatal barátnénk reggel felkelt kipihenten, kisimult arccal, megbékélve a világgal. Öröme kitartott egészen a fürdőszoba tükörig.
Nyilván az ember már ébredéskor észleli, hogy vizes a haja, ha vizes a haja. Sokan sokfélék vagyunk, így teljesen eltérő az emberek ébredés utáni használatba vehetőségi ideje, de abban azért gondolom megállapodhatunk, hogy az első 15 perc semmiképp sem a szürkeállomány 100%-os hatékonyságát jelentő időszak. Így a leányzó joggal hihette, hogy esetleg kiizzadt. Megjegyzem ritka az, aki csak a haja alatt izzad, de az vesse rá az első követ, aki azonnal rájött volna, hogy kilyukadt a tejeszacskó, elárasztotta a párnát, a haját és konkretice az egész ágyat. Megijedvén önnön ábrázatától visszarohant az ágyhoz, hogy bizonyítékot gyűjtsön arra vonatkozóan, hogy valójában életben van-e. Ott aztán sikerült egy, a tükörben észlelt látványnál is rosszabbat találnia. A lepedő tiszta vérvörös volt, amiből ő azonnal levonta a megfelelő következtetést, miszerint nyilvánvalóan valamilyen baleset érte az éjszaka folyamán az ágyban fekve és halálos sérüléseket szenvedett, ami az összes vérét követelte alvás közben. Szerencsére magasan kvalifikált barátnőnk segítségére sietett a 70 éves nagymamája, aki hangos röhögés kíséretében felvilágosította, hogy a 357-es számú terv sem volt az az igazán használható gyógymód, mivel a fejfájás ugyan elmúlt, de a kockázat miatt kidurrant a zacsi, és a mellékhatások tekintetében sem volt túl hasznos alkalmazni piros ágyneműhuzaton a tejet.
Milyen szép is az, amikor így indul egy hétfő reggel…
