A tejeszacskós-nobeldíj tulajdonosa úgy érzem pályázik a posztomra. Nem túl egyszerű a Looser Ltd. többségi tulajdonrészét megkaparintani – hiszen rengetegzsiliárd tulajdonos van apró részvénycsomagokkal –, de félek ő nagyon jó úton halad. Egy számára átlagos októberi kedd így alakul. Megtermelve mások munkanélküli segélyét egész napos robotolását a következő szabadidős programokkal próbálta kipihenni. Elromlott két csaptelep, a biztonság és az egyszerűség kedvéért két külön lakásban. Itt jegyezném meg egyik sem az övé, egyikben sem lakik, családon belüli erőszakot követtek el az ügyintézés kikényszerítésével. (Ez a tipikus esete annak, hogy miért ne tartsunk családtagokat.) Ezzel ugye még nem lehet túlnőni az én hétköznapi motortolásomon, úgyhogy a biztonság kedvéért mindkét helyen a budiban romlott el a két tárgy. Meg a bojler. Pluszban. Ez utóbbi már a lakhelyen. Csak a kiegyenlítődés kedvéért. A szitu kezd hasonlítani a SuperMarióra, ahol pályák vannak, és hősünk próbál túljutni az egyre komolyabb szinteken. Első pályán mindenki átmegy… simán be a legközelebbi boltba oszt kész. Második szint: két lakás… hm… bonyolódik. 3. pálya: 3 lakás, 1 délután, 4 családtag, ½”-os csaptelep, este és nő vagy… mission impossible. Hölgyismerősnek nem szőkén nő ki a haj a fejéből, így talpraesett módon felkapta az egyik műszakvezetőt a gyárban, aki éhenhalós korszakában vízvezeték szerelő volt és elment a Csofémhez. Ez itt nem a reklám helye, de le kellett írnom, mert be kell látnotok, hogy ez a név már önmagában predesztinálja a végkimenetelt. (Hát komolyan! Hogyabüdösrépába lehet ilyen nevet adni, hogy csofém?? Ott csak csoffadt fémeket lehet venni! Gondolom részegen összeültek aztán vki böfögött és mindenki úgy értette, hogy csofém.) Ehh, mind1. Végül is ez szerelvénybolt, nem marketing stúdió. Ez utóbbit, mármint, hogy nem modern stúdió az is bizonyítja, hogy nem lehet kártyával fizetni. Gondolom van benne logika. Itt bizonyára filléres dolgokat lehet venni, mint pl. csaptelep 9.000 forint. Hát ki nem hord magával 9.000 forintot véletlenszerű csaptelepvásárlás céljából?! Tisztán látszik, hogy a csaj a sötét… Joh, rendbe… Baumax. (A félreértések elkerülése végett: ez sem reklám, az, hogy én ezt leírom számomra nem jár anyagi haszonnal, nem kapok rattan kerti bútort, sem könnyenromló csaptelepet). Meglepő módon volt a tárgyból, shell szelep (akármi is az) és lehetett kártyával fizetni. 22 ezer forintot. Ez az áruház meg a Csofém (hehehe, komolyan nem lehet leírni röhögés nélkül), nem éppen esik egy és ugyanazon irányba. A game folytatódik, a szintek nehezednek: a városban gyakorlatilag nem volt egyetlen út sem, ahol ne lett volna útfeltúrás, elterelés, így néhány irányítószámot bejárva nem túl előzékenyen 6 hónapos jogsival need for speed játékosunknak sikerült eljutni a célponthoz. Műszakvezető kolléga néma imái meghallgatásra találtak. Mindenki élt még. A fiú újra elkezdett lélegezni. Végre indulhatott a munka. Főcsap elzár. Csap szétszed. Még mindig folyik a víz. Ez mi? Panellakás. Joh, rendbe. Az egész ház (10 emelet, 100 ember) vízellátása lezár. Víz nem folyik tovább, viszont nem megy rá a cucc a csőre. Nem jó a méret. Ha eddig el sikerült képzelni a vezetési stílust, akkor ahhoz adjunk 6-ot, szorozzuk meg néggyel, majd emeljük négyzetre. El a praktikerbe immár. (Ebből is látszik, hogy a vásárlási szokásokra vonatkozó statisztika egy rakás szar, mivel jelen esetben ugyanaz a vásárló képezte a statisztikai adatot egy azon este egyazon városában egyazon tárgyért). A nem visszafogottan mérges hölgy rövidre kívánta zárni ezt a problémát, így keresgélés helyett egyenesen egy eladóhoz ment, aki jelen esetben ellenkező nemű volt. Eladó kolléga mosolyogva közli, hogy melyik sorban található az elem. Gondolom rengeteg nő megy oda hozzá, aki halálosan pontosan tudja is mit jelent, mikor azt mondja: kérek egy 1/2 colos csövet shell csaptelephez. Szerénytelenül bevallom, hogy asse tudom mirépa az a col. És minek a fele?? Mind1. Ez vagyok én. Hősünk bátran nekivágott a hivatkozott sornak. Amikor odaért jött rá, hogy segítőkész eladónk valószínűleg minimálbért keres. Ez az egyetlen elfogadható magyarázat arra, hogy egy lánynak miért mondja, hogy nyugodtan vegye le a 2 m magasan levő félcolos csövet. Ha ugyanezt a kérdést szoknyában teszi fel a leányzó megértem. De gatyában tényleg csak az a poén, hogy szenved a delikvens… Ésakkor a kegyelemdöfés: leányzó újra odahívta az eladó kollégát, aki azonnal egy létrával jelent meg. A kedves. Sikerült egy, azaz egyrohadt darabot találni a 4 polcon összesen. Amin nem volt vonalkód. Itt jegyezném meg, hogy ha lett volna nyilván fel sem kerül erre az oldalra a történet. Komor arccal közli a lojális alkalmazott, hogy ezt bizony nem lehet megvenni így. Mondja a leányzó, hogy neki szüksége van erre a dologra. Nagyon. Fiatal barátunkra nyilván hatottak a csillogó párás kék szemek, a lebiggyesztett, remegő szájszél, mert némán elment és vigyorogva tért vissza: leszedte egy másikról, ami viszont 500 forinttal olcsóbb tárgyon volt. (Ezért ugye bónuszpont levonás jár a game-ben, szóval még nem nyert a játékos.) Kocsiba be, át a városon, de hogy még izgalmasabb legyen, vmi kegyetlen bűz kíséretében. Ez má megin mi? Kolléganőt megsajnálta a sors és gyorsan kisegítette egy szerencsehozó szarbalépéssel. Fortuna és a sors nem lehetnek nagy haverok, vagy legalábbis kommunikációs problémáik vannak, mert nem pontosan értették egymás szándékait ezzel a szarbalépéssel. Megérkezvén ugyanis a szerelés után a családi (a saját családi!) otthon melegébe újabb családtag nehezítette az utolsó pályán való átjutást. Mostazonnal menni kell fogorvoshoz, mert az eddigi 3 hetes fogfájás csak és kizárólag ma orvosolható, semmikor máskor és eleddig nem is volt lehetséges.
Joh, redbe…
Kedves részvényesek! A fentiek alapján: kaphat a csaj legalább 50%-ot a részvényekből?
